| |
 Ki ne emlékezne az Ólomkatonára, a kis gyufa-áruslány megindító történetére, bodza anyóra, a hókirálynőre, vagy a rút kiskacsára? Gyermekkorunk kedves meséinek szerzőjéről azonban mindahányan csak keveset tudunk.
A vándorkiállítás a szerző 200. születésnapját hivatott megünnepelni. Már látható volt Kecskeméten és Szegeden is, tőlünk pedig majd Székesfehérvárra utazik tovább. A fővárosban kizárólag intézményünkben látogatható tárlat mintegy húsz képből áll és angol nyelvű kommentárjaival az intézményünkbe látogató külföldi hallgatók számára is érthetővé válik.
A megnyitóünnepségre, amelyet 2004. december 20-án 17 órakor tartunk az aulában, minden kedves érdeklődőt szeretettel látunk.
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Hans Christian Andersen 2005
1805-1875
Dánia szívében, a csodálatos Fyn-szigeten fekszik az ország harmadik legnagyobb városa, Odense. Ezt a modern nagyvárost nagyban befolyásolta a Viking-korig visszanyúló ezeréves történelme. Ez a város a nagy meseíró, Hans Christian Andersen szülőhelye is. Az odensei szegény fiú a világ egyik legolvasottabb írója lett, műveit körülbelül 150 nyelvre fordították le - többre, mint bármely más íróét! Generációknak szerzett örömöt A rút kiskacsa, A császár új ruhája, a Borsószem-hercegkisasszony, A hókirálynő és a többi mese. Andersen úgy tekintett életére, mint egy tündérmesére - ezzel a mesék igazi mondanivalójára emlékeztetve minket: 'az élet a leggyönyörűbb mese - és mi is a részei vagyunk'.
'Egyszer volt, hol nem volt…'
1805-1819
1805-ben a körülbelül hatezer lakosú Odense a második legnagyobb város volt Koppenhága után. Andersen itt látta meg a napvilágot április 2-án egy szegény csizmadia fiaként. Apja, Hans Andersen nem rajongott különösebben foglalkozása iránt, ám gyakran szórakoztatta egyetlen fiát azzal, hogy felolvasott és bábozott neki. Agyagi okokból 1814-ben Hans Andersen beállt katonának a dán seregbe, amely akkoriban Napóleon szövetségese volt. Csatát ugyan nem látott, de egészsége nagyon megromlott a katonai tábor egészségtelen körülményei miatt. Napóleon veresége után testben és lélekben megtörve tért haza, majd 1816 áprilisában meghalt. Fia, Hans Christian Andersen 11 éves volt ekkor.
 Szegénység, játékok és álmok…1805-1819
Andersen anyja írástudatlan, naiv és babonás volt, ugyanakkor egy melegszívű, erős asszony. Főleg mosónőként dolgozott, és gyakran az egész évet az Odense folyó partján töltötte. Apja meséi felkeltették Andersen érdeklődését az olvasás iránt, a szomszédoktól kért kölcsön könyveket, sőt rövid ki versikék írásával is próbálkozott. A városi színház hatására a színpadról is álmodott, és sok odensei polgár jutalmazta egy kis pénzzel, hogy otthonukban szórakoztatta őket. 14 évesen elhatározta, hogy elhagyja szülővárosát és Koppenhágában próbál szerencsét. 1819 szeptember 4-én postakocsira szállt.
Koppenhága
A 19. század elején Koppenhága körülbelül százezer fős lakossága a városfalak mögé zsúfolódott. Rengeteg kisiparos műhely és állattenyésztő gazdaság volt itt, ami - az elégtelen egészségügyi viszonyokkal együtt - kellemetlen lakóhellyé tette a várost. A dán főváros magán viselte a napóleoni háborúkban való részvétel nyomait. 1807-ben az angolok ostromolták a várost, 1813-ban kimerült a kincstár, így 1814-ben Dánia kénytelen volt átengedni Norvégiát Svédországnak. Mindezen nehéz körülmények ellenére a lakosság támogatta a népszerű abszolutista uralkodót, VI. Frigyest, és a művészetek, a zene és az irodalom területén egy virágzó időszak, a 'dán aranykor' vette kezdetét.
Ifjúkori próbálkozások
1819-1822
Két napig tartó utazás után a 14 éves Hans Christian Andersen 1819 szeptember 6-án megérkezett Koppenhágába. Azonnal ellátogatott - bár sikertelenül - a Királyi Színházba. Az az álma sem vált valóra, hogy a híres táncosnő, Madam Schall tanítványa legyen. Ám hamarosan másik támogatója akadt, egy évvel később már táncolni, majd énekelni tanult a Királyi Színházban, és számos statisztaszerepet is kapott. 1822-ben elbocsátották, de addigra megírta és kiadásra benyújtotta 'Tündérnap' című tragédiáját, amit természetesen visszautasítottak. A színház vezetése azonban úgy érezte, hogy Andersen tehetsége megérdemli a további taníttatást. 'Ifjúkori próbálkozásait' végre siker koronázta.
Iskolák
1822-1828
A Királyi Színház pénzügyi vezetője Jonas Collin volt, aki magára vállalta Andersen ösztöndíjának kezelését. A slagelsei gimnázium és az igazgatója, Simon Meisling jó hírnévnek örvendett, Andersen mégis nehéz időket élt ott. Idősebb volt iskolatársainál, és a kapcsolata Meislinggel meglehetősen feszült volt. Ráadásul 1825-től az igazgatónál kellett megszállnia, majd követnie kellett őt Elsinore-ba. 1827-re annyira elviselhetetlen lett a viszonyuk, hogy Collin engedélyt adott Andersennek, hogy visszatérjen Koppenhágába és ott készüljön fel a záróvizsgáira.
A diák és író
1828-1829
Miután záróvizsgáit letette, Andersen életében mozgalmas időszak kezdődött. 1829 januárjában megjelent első sikeres könyve Vándorlás gyalogszerrel a Holmen-csatornától Amager szigetének keleti csücskéig címmel, amely Hoffmannéhoz hasonló fantasztikus mesékkel volt tele. Ugyanebben az évben egy szórakoztató énekes-zenés darabot mutattak be a Királyi Színházban, majd 1830 január 2-án megjelent első verseskötete, amely nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Andersen neve ismert legyen. Gyakran meglátogatta támogatóját, Jonas Collint, hamarosan már családtagnak számított, különösen Collin fiához, Edvardhoz fűzték baráti szálak. Más családokkal is összebarátkozott, például P.F. Wulff tengerésztisztével, akinek tehetséges lánya, Henriette Andersen bizalmasa lett.
'Örökké tartó búcsúzás'
Hans Christian Andersen irodalmi sikerei szorosan összekapcsolódnak Dániában tett utazásaival. 1830 nyarán az egyik ilyen útja születésének színhelyére, Fyn szigetére vezetett, ahol nem csak édesanyját, hanem egykori diáktársát, Faaborgot is meglátogatta, akinek húgába halálosan beleszeretett. A lány azonban akkor már jegyben járt egy másik fiatalemberrel, így Andersennek be kellett látnia, hogy kapcsolatuknak nincs jövője. Ez a találkozás, sok egyéb mellett egy gyönyörű versciklust eredményezett, amely 'A szív melódiái' címmel egy évvel később jelent meg a 'Fantáziák és karcolatok' című gyűjteményben. A boldogtalan szerelmet egy újabb utazással próbálta feledni, ami ezúttal Németországba vezetett, az országba, melynek irodalmát Andersen annyira csodálta.
 A meseíró1835
'A rögtönzőművész híressé, a mesék viszont halhatatlanná tesznek téged.' Ez volt az első reakciója H. C. Ørsted fizikusnak, amikor elolvasta fiatal barátja, Hans Christian Andersen első regényét és első meséjét, és bár Andersen hite a regényekben megrendíthetetlen volt, Ørsted szavainak igazságához nem fér kétség. Andersen először barátai körében olvasta fel meséit, majd 1872-ben nyilvánosság előtt is. Művei könnyen érthető, népszerű történetek ezek, melyek gyermekkora meséit idézik, ötvözve a kor művészeti hatásaival, saját tapasztalataival és filozófiai mélységgel.
'Az élet maga egy utazás'
1833-1834
A kritikusok keményen bírálták Andersent 1832-ben, és ugyanebben az évben újabb boldogtalan szerelem keresztezte az író útját. Ezúttal Jonas Collin legfiatalabb lányába szeretett bele, ám ez a szerelem ugyancsak reménytelennek bizonyult. Hogy magánéleti és szakmai csalódottságán úrrá legyen, újabb kétéves utazásra indult. 1833 és 1834 között keresztülutazott Franciaországon és Svájcon, míg el nem érte végcélját, Olaszországot. Rómában sokat időzött skandináv és német művészek körében. A természet átütő ereje, a mindennapi élet forgataga új tartalommal töltötte meg művészetét. Távol Dánia nyomasztó légkörétől alkotóként és emberként is megtapasztalhatta a magabiztosság és a függetlenség csodálatos érzését.
A hírnév felé vezető út
1833-ban karácsony táján Andersen az 'Agnette és a Triton' című drámai költeménye kedvezőtlen dániai kritikájáról kaphatott hírt. Az író azonban nem engedte át magát a kétségbeesésnek, hiszen éppen első regénye az A rögtönzőművész megírásán dolgozott. A regény Rómában játszódik, de a történet alapját az író gyermekkori emlékei képezik. Naplóbejegyzések és Andersen által készített rajzok segítették az alkotót a részletek minél pontosabb kidolgozásában. 1835 áprilisában egyszerre jelent meg Dániában és Németországban. A közönség rendkívül kedvezően fogadta.
Szerencse és balszerencse
1830-1840
Az 1835-ben megjelent 'Mesék gyermekeknek' című kötetét a kritika rosszul fogadta, a közönség azonban a szívébe zárta. Az olvasók szeretete ösztönözte Andersent arra, hogy folytassa az írást. A rögtönzőművész után egy évvel jelent meg O.T., 1837-ben pedig A hegedűs című regénye. Mindkettő önéletrajzi vonásokat hordozott. A regények nemzetközi sikereket értek el, 1837-ben egy francia író, Xavier Marmier szintén felhívta az íróra a figyelmet. Mindeközben dániai megítélése továbbra is ellentmondásos volt. Kierkegaard például azzal vádolta Andersent, hogy regényei nem tartalmaznak semmilyen erkölcsi tanulságot.
Szerencse és balszerencse
1835-1840
Ezekben az években Andersen a meséken kívül írt még regényeket, színdarabokat és verseket. Ám az általa hőn szeretett színházban fájdalmasan rosszul szerepelt darabjaival. A Királyi Színház mindenható cenzora nem sokat törődött az íróval, a vezető színésznő, Johanne Luise Heiberg pedig egyenesen visszautasított egy főszerepet, amit 'A mór leány' című színdarabjában ajánlott neki. A sok sérelem újabb utazásra késztette az írót, ezúttal Görögországba és Törökországba ment. Újabb és újabb szerencsétlen szerelmi történetekbe bonyolódott, míg ráébredt hogy anyagi helyzeténél fogva sem engedheti meg, hogy házasságra gondoljon. Tehát útra kelt...
Egy költő bazárja
1840-1843
Harminc külföldi útjával - mely egy több, mint 9 évig tartó időszakot ölel fel - valószínűleg Andersen volt az az európai, aki legjobban ismerte saját kontinensét. 1840-41-es utazása során Olaszországon keresztül eljutott Görögországba és Törökországba, hazafelé pedig Bulgárián át Romániába, Magyarországra és Csehszlovákiába. Izgalmas élményeit gondosan lejegyezte naplójába, sok rajzot is készített. 1842-ben megjelentette az Egy költő bazárja című művét, amely kiemelkedő újságírói és szépirodalmi munka is egyben.
Új mesék
1843-1848
1843-ban meséi 'elbeszélés gyerekeknek' alcím nélkül jelentek meg. Mostanra megtalálta a tökéletes formát, és meséit valódi szépirodalmi műként merte megjelentetni. Történetei fiataloknak és idősebbeknek egyaránt szóltak, és mindegyiküknek adott valamit, amin elgondolkodhattak. Az 1840-es évek alatt Andersen európai hírnévre tett szert, 1847-ben pedig a lipcsei Carl Lorck kiadó elhatározta, hogy megjelenteti az Andersen-meséket teljes képes kiadásban. Könyvillusztrátornak a dán Wilhelm Pedersent választották, akinek - 1859-es korai haláláig - 80 Andersen-mesét sikerült illusztrálnia.
'Dániám, hazám'
1848-1852
Az 1840-es évek közepétől - és különösen nagysikerű 1847-es londoni útja után - Andersen világhírű lett. Németországban 1847-ben kezdték megjelentetni összegyűjtött munkáit az Az én életem meséje című önéletrajz első kiadásával együtt. Az önéletrajz angol fordítása a londoni út idejére tehető. Andersen nagyon szorosan kötődött Németországhoz, ezért elszomorította, hogy 1848-ban a schleswig-holsteini német-dán ellentét háborúhoz vezetett. Egy ideig távol kellett maradnia Németországtól, ez idő alatt írta meg Dánia egyik legszebb nemzeti költeményét Dániám, hazám címmel.
Mesék és történetek
1852-1872
1852-től Andersen a 'mese' fogalmát kibővítette a 'történet' fogalmával, amelynek a stílusa alapján különböző változatai voltak, és a tudomány, filozófia, történelem stb. köréből is ihletet merített. Ugyanebben az időben más műfajokban is alkotott, több regényt, úti beszámolót és színdarabot is írt. 1855-ben végül dánul is megjelent önéletrajza Az én életem meséje címmel. Ezekben a sikeres években azonban nagy fájdalom is érte: 1864-ben Németország legyőzte Dániát. A háború után a világhírű író Dánia fontos személyiségévé vált. Többek között szülővárosa, Odense díszpolgárává avatta.
Az idős író
1872-1875
Andersen egész életében imádott szórakoztatni. Ha nem hangos felolvasással, akkor számos papírképével szórakozatott, és néha egész képeskönyveket is készített a baráti körében élő gyerekeknek - tele saját papírképeivel és kis versekkel. Az utolsó meséi 1872-ben jelentek meg, 1873-ban délre utazott. Ezután Andersen életét a betegségek jellemezték és végül 1875 augusztus 4-én halt meg. Közel 800 verset, 40 színdarabot, 6 regényt és 5 úti beszámolót hagyott hátra, de a legfőbb érdeme a 175 mese és történet megírása, amelyek folytatják a gyerekek és felnőttek egyesítését, amíg világ a világ.
Andersen városa: Odense - Odense írója: Andersen
185 ezer lakosával Odense ma Dánia harmadik legnagyobb városa. 1805-ben, amikor Andersen született, hozzávetőleg hatezer lakosával a második volt Koppenhága után. Természetesen az elmúlt 200 évben a város teljesen átalakult. 1867-ben Odense leghíresebb fiát díszpolgárává választotta, majd 1905-ben a Hans Christian Andersen Múzeum megalapításával a város a nemzeti és a nemzetközi érdeklődés középpontjába került.
|
|
2004. december 20-án nyit a HIK-ben az a kiállítás, amely a 200 éve született nagy meseíró, Hans Christian Andersen életét mutatja be. A megnyitóra intézményünkbe érkezik Erling Østergaard úr és felesége Anne-Marie Østergaard, valamint Tóth Zsófia a Dán Kulturális Intézet részéről. A világhírű dán szerző előtt tisztelgő tárlat 2005. január 7.-ig tekinthető meg a Hallgatói Információs Központban.
